Vegetarianizmus

Article in other languages:

Emblem-important.svg
 Ennek a szócikknek mind a tényszerűsége, mind a semlegessége vitatott.
További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Növényi táplálékok

A vegetarianizmus a nevéből eredően az a táplálkozási gyakorlat, amelyben mindenféle állatok (négylábúak, halak, madarak és ízeltlábúak) húsát, valamint mindenféle állati alapanyagot elvet az ember az étrendjéből. Ezen kívül a vegetarianizmus nemcsak táplálkozási gyakorlat, hanem egy kiterjedt eszmerendszer vagy világnézet, melyet az a fő törekvés jellemez, hogy az ember a lehetőségeihez mérten minél kevesebb állatnak okozzon szenvedést, különös tekintettel a tudatos, fejlett idegrendszerrel rendelkező állatokra.

A vegetarianizmus a modern társadalmakban a reform- vagy natúrtáplálkozási irányzatok egyike, így követői rendszerint nagy hangsúlyt fektetnek az egészség tudatos megőrzésére. Emellett a hústermelés ökológiai költségessége, illetve a nagyipari előállításhoz társuló jelentős környezetterhelés és környezetszennyezés következtében kapcsolatban áll a környezetvédelemmel; az állatok életminőségének, leölésének és tárgyként való kezelésének etikai aggályai miatt pedig szorosan összefonódik az állatvédelemmel és az állatjogi mozgalommal is. Léteznek azonban olyan követői, akik pusztán egészségügyi szempontok, vallási tilalmak, illetve nem állatvédelmi eredetű idegenkedés okán mellőzik a húsfogyasztást.

Tartalomjegyzék

A vegetarianizmus története

A vegetarianizmus – mint fogalom és jelentékeny mértékben elterjedt táplálkozási gyakorlat – első feljegyzései az ókori Indiából és az ókori görög civilizációkból származnak. A táplálkozási gyakorlat mindkét előfordulása szorosan kötődött az állatok irányában felvállalt erőszakmentességhez (melyet Indiában ahimsza néven ismernek), fő pártfogói pedig a vallási csoportok, illetve filozófusok voltak. Miután a késő ókori Római Birodalomban elterjedt a kereszténység, a vegetarianizmus csaknem teljesen eltűnt Európából. A középkori Európában aszketikus okokból számos szerzetesrend korlátozta vagy tiltotta tagjainak a húsfogyasztást, a halevéssel azonban nem hagytak fel, tehát mai értelmezés szerint nem voltak vegetáriánusok. A reneszánszkori Európában újból feltűnt a vegetarianizmus, de szélesebb körben csak a 19. század és a 20. század során terjedt el.

A vegetarianizmus európai gyakorlásával kapcsolatban a legkorábbi megbízható bizonyítékok az időszámítás előtti 6. századból származnak. A Görögországban ezidőtájt elterjedő vallási irányzat, az orphizmus követői nem fogyasztottak húst, valamint Dél-Olaszország görög telepesek által lakott területén a filozófusként, illetve vallási és erkölcsi tanítóként ismert Pitagorasz (vagy Püthagorasz) is tartózkodott az állatok húsának fogyasztásától. Pitagorasz követői, a püthagoreusok, nem mind gyakoroltak szigorú vegetarianizmust, de a filozófiai iskola belső köre mindenképp mellőzte a húsfogyasztást, és az akkori közvélekedés szerint is a hústól való tartózkodás volt a „pitagoraszi élet” egyik legfőbb erénye. Az orphikusok és a püthagoreusok emellett nem fogyasztottak tojást, valamint nem éltek a hús isteneknek való rituális felajánlásával, mely a hagyományos vallási áldozatbemutatás lényeges része volt akkortájt. Az időszámítás előtti 5. században Empedoklész a vegetarianizmus és az állatok általános tiszteletének radikális elkötelezettjeként tűnt ki kora gondolkodói közül.

Az ókori vegetáriánusok közül sokan úgy tartották, hogy a húsfogyasztás gátolja őket aszketikus és filozófiai fejlődésükben. Legtöbbjük a magatartására etikai magyarázattal szolgált, elutasította az állatok feláldozásának általánosan elterjedt gyakorlatát, és igyekezett előtérbe helyezni az ember és más állatfajok közös jellegzetességeit. Ezzel szemben ellenfeleik jellemzően az ember és állat közötti különbségeket igyekeztek kihangsúlyozni. A kérdés, hogy az ember tartozik-e bárminemű erkölcsi felelősséggel az állatok irányában, jelentős vita tárgyát képezte, és az akkori két oldal civódása nagy hasonlóságot mutat az állati jogok támogatóinak és ellenzőinek modern kori vitáival. A vegetarianizmus jellemzően kapcsolatban volt a lélekvándorlásra vonatkozó vallásos meggyőződéssel. A vegyes táplálkozásúak és a vegetáriánusok között egyaránt széles körben elterjedt hit szerint az emberiség kezdetén – annak aranykorában – fajunk szigorúan erőszakmentes életet élt. Ebben az utópiában a vadászat, állattenyésztés és húsevés, illetőleg a mezőgazdasági munka ismeretlen és szükségtelen volt, mivel a föld bőségesen szolgált eleséggel minden élőlénynek. Ezt a mítoszt mások mellett feljegyezte Hésziodosz (Munkák és napok, 109.), Platón (Politikosz / Az államférfi, 271-2) és a híres római költő, Ovidius (Átváltozások, 1,89) is. Ovidius emellett nagyra értékelte az erőszakmentesség általános, pitagoraszi ideáját (Átváltozások, 15,72).

Az első modern kori Vegetáriánus Társaság 1847-ben alakult meg, Angliában, a Magyarországi Vegetárius Egyesület (később Magyar Vegetárius Egyesület) pedig 1883-ban kezdte meg működését.

(Ez a szakasz a vegetarianizmus történelméről szóló angol szócikk alapján készült.)

A vegetarianizmus irányzatai

A vegetarianizmusnak több különféle irányzata létezik, melyeket – az redeti jelntéssel ellentétben – a növényi ételek mellett fogyasztott egyéb állati eredetű élelmiszerek alapján különböztethetünk meg. Ebben az esetben a szempont nem az állati eredetű élelmiszerek egészségr gyakorolt hatása, hanem a vegetáriánus eszmeiség. Az egyéb állati eredetű élelmiszerek rendszerint nem kapcsolódnak közvetlenül az állat leöléséhez, közvetett módon azonban hozzájárulhatnak ahhoz, valamint a kegyetlen vagy kedvezőtlen tartási körülmények miatt az állatok teljes élethosszig való hányattatásához, illetve (elkerülendőnek ítélt) környezetterheléshez vezethetnek.

  • Ovo-lakto-vegetarianizmus
    • A növényi élelmiszerek mellett tojást (latinul ovum), illetve különféle állatok tejét (latinul lac) és/vagy az abból készült tejtermékeket is fogyasztó személyek táplálkozása.
  • Ovo-vegetarianizmus
    • A növényi ételek mellett tojást (latinul ovum) is fogyasztó személyek táplálkozása.
  • Lakto-vegetarianizmus
    • A növényi ételek mellett különféle állatok tejét (latinul lac) és/vagy az abból készült tejtermékeket is fogyasztó személyek táplálkozása.
  • Veganizmus
    • A veganizmus (vagy szó szerint vett vegetarianizmus) gyakorlója a vegán, aki tisztán növényi ételeket fogyaszt, vagyis minden állati eredetű élelmiszert mellőz a táplálkozásából. A vegánok egy része a táplálkozás mellett más tekintetben is törekszik úgy élni, hogy azzal ne okozzon szükségtelenül szenvedést az állatoknak, illetve ne támogassanak olyan vállalkozásokat, amelyek az állatok célzott kizsákmányolására épülnek vagy azzal közvetlen kapcsolatban állnak. Így jellemzően nem vásárolnak bőrből vagy szőrméből készült, illetve állatokon tesztelt termékeket sem.

A vegetarianizmus fontosabb érvei a vegetáriánusok szemszögéből

Etikai/filozófiai szempontok

Az attitűd kérdése – Szpécieszizmus

Gyakori előfeltevés, hogy a húsok mellőzésére kizárólag egyfajta túlzott „állatszeretet” vagy szentimentalizmus szolgáltathat alapot. Ezt a feltevést cáfolni látszik az a tény, hogy több modern filozófiai munkában objektív megközelítéssel is igazolhatatlannak találták a nonhumán állatokkal szemben tanúsított jelenlegi viszonyulásunkat. A modern állatjogi vagy állatfelszabadítási mozgalom létrejötte is egy filozófiai munkának tulajdonítható: az 1975-ben megjelent Animal Liberation (Állatfelszabadítás) című könyvnek, melyet az utilitariánus filozófus, Peter Singer írt.

Singer a könyvében elsőként kifejti, hogy az erkölcsi alapelveinknek kivétel nélkül az egyes lények képességei és érdekeltségei szolgáltatnak alapot; tehát alapjában véve azért óvjuk embertársainkat a fájdalomtól, félelemtől és erőszaktól, mert megvan a képességük ezek átélésére, így erős érdekük kötődik ahhoz, hogy mindettől mentesen éljenek. Ezután megvilágítja, hogy a fejlett idegrendszerrel rendelkező nonhumán állatok hozzánk hasonló módon birtokában vannak ezeknek az alapvető képességeknek és érdekeltségeknek, így kizárólag igazolhatatlan módon zárhatjuk ki őket az erkölcsi megfontolás köréből. Ezt az igazolhatatlan humán attitűdöt egyfajta önkényes diszkriminációként írja le, melyet a rasszizmus és szexizmus analógiájára szpécieszizmusnak nevez. Kitér a diszkriminatív attitűdök közös jellemzőjére: hogy a saját csoportunk tagjainak kisebb jelentőségű érdekeltségeit önkényesen más csoportok tagjainak nagyobb jelentőségű érdekeltségei fölé helyezzük; rámutatva arra, hogy a húsevéssel a triviális gasztronómiai érdekeltségünket szükségszerűen a nonhumán állatok legalapvetőbb érdekeltségeinek sérelmére elégítjük ki.

Tehát a vegetarianizmus és veganizmus a követői álláspontja szerint nem egyfajta túlzott szentimentalizmus, hanem a modern ember erkölcsi alapelveinek józan ész szerinti alkalmazása és kiterjesztése. Valójában az „állatbarát” jelző vegetarianizmussal való kapcsolatba hozása önmagában is a szpécieszista attitűd manifesztációja, mely nyilvánvaló hasonlóságot mutat például a rasszista személyek által használt „niggerbarát” jelzővel. Hasonlóképpen diszkriminatív pusztán azzal érvelni, hogy az állatok azért nem számítanak, „mert állatok”.

A tartásmód kérdése – Nagyüzemi termelés

Az etikai ellenvetések központi témáját képezi az állattartás módja. Elsősorban a napjainkban elterjedt nagyüzemi állattartással szemben fogalmaznak meg kifogásokat az állatok ügyében érdekelt személyek, azzal a kifejezett céllal, hogy megismertessék a vevőközönséget az ilyen állati termékek fogyasztásának tényleges következményeivel.

Az intenzív állattartás általánosságban az állatok összezsúfolására és tárgyként való kezelésére épül. Következetesen megvonják tőlük a testmozgás lehetőségét, hiszen azzal energiát égetnének, mely anyagi veszteséghez vezet. A zsúfoltság és az állatok rossz egészségi és mentális állapota miatt jelentősen megnövekszik a megbetegedések és azok elterjedésének kockázata, ezért az állattartók nagy mennyiségű gyógyszert használnak. Az állatokat ezenkívül, szintén a zsúfoltság miatt és a termelékenység végett, természetellenes módon táplálják, valamint módszeresen, rendszerint érzéstelenítés nélkül megcsonkítják: például a tojótyúkok csőrének a végét forró pengével lemetszik; a hím disznókat kasztrálják, illetve letörik a fogukat, kurtítják a farkukat, a fülükből pedig darabokat vágnak ki azonosítás céljából. Mindemellett természetellenes módon, maximális hízásra tenyésztik az állatokat, amely belső szervi megbetegedésekhez és testi torzulásokhoz, így szenvedéshez vezet az életük során.

Az ilyen üzemekben számtalan más módon is megnyilvánul az állatok tárgyként való kezelése: a tojótyúkok tenyésztésekor „keletkező” hím csibéket melléktermékként kezelve elpusztítják, például fullasztással vagy egy nagy fordulatszámú darálóval.

Meet your meat
(Videó az állattelepekről, angol nyelvű kommentárral)
Earthlings
(Többszörös díjnyertes dokumentumfilm az emberiség és az állatok viszonyáról)

Idézetek híres személyektől

Leonardo Da Vinci
Lev Nyikolajevics Tolsztoj
Pitagorasz
Albert Schweitzer
  • „Ha látjátok, hogy gyerekek macskák, vagy madárkák kínzásával szórakoznak, akkor megtiltjátok ezt nekik és szánalmat keltetek bennök az élőlények iránt; de ti magatok vadászni mentek, galamblövészetre, lóversenyre jártok és oly ebédhez ültök, amihez több élőlényt öltek le. Hát ekkora ellentmondás se szúrjon szemet és ne fékezze meg az embert?” – Lev Tolsztoj
  • „Az emberiség fejlődésének útja, hogy lemondjon a húsevésről, ugyanúgy, mint ahogy a vad törzsek abbahagyták egymás megevését, amikor civilizáltabb törzsekkel kerültek kapcsolatba…” – Henry David Thoreau
  • „Ha a vágóhidaknak üvegfaluk lenne, mindenki vegetáriánus lenne.” – Paul McCartney
  • „Bár az ember az állatok királya, mégis borzalmas dolgokat művel. Mások élete árán élünk. Temetőhelyek vagyunk. Gyermekkoromtól visszautasítottam a húsevést.” – Leonardo Da Vinci
  • „A húsevés provokálatlan gyilkosság.” – Benjamin Franklin
  • „Az élet tiszteletének erkölcse minden élőlény iránt könyörületességet követel, ez összhangban van az egészséges gondolkozású ember természetes érzelmeivel.” – Albert Schweitzer
  • „Mindaddig, amíg az Ember könyörtelen pusztítója lesz az alacsonyabb szintű élőlényeknek, nem fogja ismerni sem az egészséget, sem a békét.” – Pitagorasz
  • „Ha állatokról van szó, akkor mindenki nácivá lesz… az állatok számára minden nap Treblinka.” – Isaac Bashevis Singer
  • „Minden alkalommal, amikor leülünk étkezni, választással élünk. Arra kérlek, válaszd a vegetarianizmust. Tedd ezt… az állatokért. Tedd a környezeted védelmében, és tedd az egészséged érdekében.” – Alec Baldwin
  • „A legtöbb, mit ember tehet a Föld jövőjéért, hogy vegetáriánussá válik.” – Albert Einstein
  • „Semmi sem olyan üdvös az emberek egészsége szempontjából, és biztosít nagyobb esélyt a Földünkön lévő élet túlélése érdekében, mint a vegetáriánussá való fejlődés.” – Albert Einstein
  • További idézetek a vegetarianizmussal kapcsolatban
  • További híres vegetáriánusok

Környezetvédelem

Számos jelentés és kutatás megerősítette, és a fejlett államokban lassanként közismert ténnyé válik, hogy az állattartás jelentős környezetszennyezéssel és környezetpusztítással jár, valamint pazarlóan bánik a növényi és egyéb természeti erőforrásokkal: [1][2][3][4]

  • Az Európai Bizottság elismerte, hogy az Európában megtermelt gabona elegendő a lakosság táplálására, de csak nagyjából 20%-ban fedezi az állattartó telepek szükségleteit.[3]
  • Az Európai Unióban jelenleg annyi húst fogyasztunk, aminek az előállítása nem fedezhető helyi erőforrásokból; az állatok hízlalásához szükséges takarmány előállítása az Unió alapterületénél hétszer nagyobb területet igényel.[1]
  • A FAO és a WHO számításai szerint 1 hektár földdel 22 embert lehet ellátni egy évig, ha krumplit termelnek rajta, 19 embert, ha rizst, és csak 1–2 embert, ha birkát vagy szarvasmarhát.[1]
  • A National Geographic 2007. januári beszámolója szerint az állattartás miatt az utóbbi 40 évben az amazóniai esőerdők 20%-át vágták ki.[1]
  • 0,2 kg marhahús előállításához 25 000 liter vízre van szükség, míg az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságának 2004-es jelentése szerint egy cipóhoz szükséges liszt előállítása 550 liter vizet igényel.[1]
  • A Föld teljes felszínének harmadát és az összes mezőgazdasági művelésre alkalmas terület 2/3-át használja az állattartás. Napjainkban csaknem 4,3 milliárd négylábú haszonállat és mintegy 18 milliárd baromfi él a bolygónkon. A mezőgazdaság által megtermelt növények jelentős hányadát – például a világ szójababtermésének 80%-át, de a tengereken fogott halak 2/3-át is – állatokkal etetik fel.[1]
  • Az állattartás következtében jelentős mennyiségű hulladék és szennyvíz keletkezik, amelyek talaj- és vízbázisszennyező hatása ismert.[1]
  • A hústermelés, és így a húsfogyasztás is nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez: A Világ állapotának 2004-es kiadása[5] szerint az állatállomány bocsátja ki a világ évi metántermelésének 16%-át, a Physics World 2005 szerint pedig azok az állatok, amelyeket elfogyasztunk, az emberi tevékenységnek tulajdonítható széndioxid-mennyiség 21%-át bocsátják ki.[2]
  • 1950 óta az emberiség húsfogyasztása megötszöröződött, 1970 óta pedig megduplázódott.[1]

Ezen okokból, illetve a környezet állapotát és a helyi/globális közegészségügyi/társadalmi problémákat[6][7][8] figyelembe véve számos környezetvédő és vegetáriánus azon az állásponton van, hogy az állattartás és húsfogyasztás nemcsak hogy etikátlan, de nem is tartható fenn a napjainkra jellemző mértékben és minőségben.

A vegetarianizmus kritikájának kritikája

  • A vegetarianizmus kockázatait csak az általános életvitel hasonló kockázatainak viszonylatában lehet érdemlegesen megítélni, a vegetarianizmust bírálók azonban rendszerint abszolút kockázatokat említenek. A széles körben elterjedt dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás, a finomított alapanyagok és gyors éttermi termékek töméntelen fogyasztása, a tömeges méreteket öltő elhízás és cukorbetegség a zöldségek és gyümölcsök mellőzésével karöltve köztudottan jelentős károkat okoz, nemcsak egyéni, de társadalmi és gazdasági szinten is. Az az érvelés, amely nem a közegészségügy ezen meglévő problémáinak viszonylatában értékeli a vegetarianizmust, nem alkothat objektív képet arról; hiszen a reforméletmód ezen irányzata nem csupán a húsok mellőzését foglalja magában, hanem a gyakorlatban összefonódik az egészség tudatos megőrzésével, következésképp a káros szenvedélyek, valamint az egészségre ártalmas élelmiszerek és fogyasztási magatartások mellőzésével. Vegetáriánus szemszögből lényeges tényező továbbá, hogy még ha az egyénnek esetleg nem is, a környezetterhelés és a környezetvédelem szempontjából mindenképpen gyümölcsöző a húsok mellőzése – az általánosan elfogadott és bírálatot nem kapó káros szenvedélyekkel és túlfogyasztással szöges ellentétben.
  • A vegetarianizmus megítélésének objektivitása szükségszerűen sérül, ha a megítélés nem tapasztalt vegetáriánus személy által vagy tapasztalt vegetáriánus személy közreműködésével történik, hiszen ilyen esetben a megítélésnek csak a saját étrend, a társadalmi vagy kulturális norma, illetőleg egy vélelmezett vegetáriánus étrend szolgálhat alapul. Fontos szem előtt tartani, hogy a vegetarianizmus nem egyenlő a hústól megfosztott húsalapú étrenddel, hiszen a hús mellőzése egy komplex folyamat keretében új alapanyagokhoz, ételekhez, ételkészítési technikákhoz és étkezési szokásokhoz vezet, ahogyan ez más, jelentős vegetáriánus múlttal rendelkező kultúrákban is megfigyelhető.

Tápértékek és tápanyagok

A helyesen összeállított, tejet, tejterméket és tojást tartalmazó vegetáriánus étrend tartalmazza az egészség megőrzéséhez szükséges összes tápanyagot. Az ilyen vegetáriánus étrend számos egészségügyi előnyét kutatások is alátámasztják, ám az egészségtelen ételkészítési módok és az egyoldalúság rossz esetben ezt ellensúlyozhatják is.

A helytelenül összeállított vegetáriánus étrend számos hiánybetegséget előidézhet, sok betegségben előidézhet állapotromlást (elég csak egy vashiányos anémiára gondolni), ezért a vegetáriánus étrendre való áttéréskor tanácsos táplálkozási szakember (dietetikus) segítségét is igénybe venni. Gyermekek számára felügyelet nélküli követése az idegrendszer és a test fejlődésének visszamaradását idézheti elő[9], jól összeállítva ettől nem kell tartani.

Megjegyzendő azonban, hogy az étrend gondos összeállítása a vegyes táplálkozás esetében is hasonló jelentőséggel bír, elmulasztása pedig szintén komoly egészségügyi szövődményekhez vezethet, ahogy azt az elhízás[10], a cukorbetegség[11] és az egyéb, úgynevezett civilizációs betegségek rohamos terjedése is mutatja.

  • További információk:
    • „Az Amerikai Dietetikai Szövetség és a Kanadai Dietetikusok állásfoglalása szerint a megfelelően összeállított vegetáriánus étrend egészséges, tápértékét tekintve kedvező, és rendkívül előnyös hatású bizonyos betegségek megelőzésében és kezelésében.” – Informed.hu
    • „Egy nemrég megjelent tanulmányból megtudhatjuk, hogy a betegek könnyen térnek át a szokásos mindenevő étrendről a zsírszegény vegetáriánus étrendre, aminek eredményeként fogynak, csökken a vérnyomásuk, és más előnyökkel is jár.” – Egészség-vár Alapítvány
    • „A különböző vegetáriánus étrendek egyre népszerűbbek, mivel egyre többen ismerik fel a táplálkozás szerepét az egészségmegőrzésben, de sokan választják ezt a fajta étrendet etikai okokból is.” – Egészség-vár Alapítvány
    • „Egyre súlyosabb veszélyt jelent az elhízás, de egyes kutatások szerint a vegetáriánus népesség körében ritkábban fordul elő korunk népbetegsége, mint a húst evőknél.” – Informed.hu

Gyakori tévhitek a vegetarianizmussal kapcsolatban

A vegetáriánusok szóján és húshelyettesítőkön élnek

A közhiedelemmel ellentétben nem jellemző különösebben a vegetáriánusokra a gabonahúsok (szejtán), a szójakockák, a szójagranulátumok, a növényi alapú kolbászfélék, illetve az egyéb, kifejezetten húsok helyettesítésére és imitálására szolgáló termékek fogyasztása. Ezek a termékek elsősorban a vegetáriánus életmód kezdetén kaphatnak nagyobb szerepet, amikor az egyén jellemzően a megszokott ételeit próbálja elkészíteni hús nélkül. A tudatos vegetáriánusok jelentős része idővel a keleti konyha felé fordul, amely nagy számban tartalmaz teljes értékű növényi ételeket. A mindennapos vegetáriánus étrend a zöldségek és gyümölcsök mellett rendszerint nagy választékban és számtalan módon felhasználva tartalmazza az alábbiakat:

  • Gabonák (barna rizs, köles, árpa, hajdina, amaránt, búza, tönkölybúza, rozs, zab…)
  • Száraz hüvelyesek (babok, borsók, lencsefélék; sárgaborsó, csicseriborsó, vörös lencse, urad dál, mung dál…)
  • Olajos magvak (dió, mogyoró, szezámmag, lenmag, napraforgómag, kókuszdió, mandula…)
  • Egzotikus fűszerek (chili, fahéj/kasszia, fekete kősó, gyömbér, hing, kardamom, kalonji, koriander, kurkuma, lepkeszegmag, mustármag, római kömény, szegfűbors, szegfűszeg…)

A vegetáriánusok a kutya- és macskaügyek eltökélt segítői

A vegetáriánus közösségeket jellemzően megosztja a húsevő háziállatok tartásának és védelmének kérdése. Sok következetes vegetáriánus számára a vegetarianizmus nem elsősorban azt jelenti, hogy mellőzi a húsfogyasztást, hanem sokkal inkább egy általános törekvés arra nézve, hogy az emberi tevékenység következtében minél kevesebb állat szenvedjen. Az ilyen, következetes vegetáriánusok úgy látják, hogy a hobbiból tartott húsevő állatok által elfogyasztott hús előállításához kapcsolódó szenvedésért az ember felelős, hiszen az állattartás, illetve a húsevő állat választása alapjában véve emberi döntésen alapszik. Akadnak, akik teljes egészében elvetik a háziállattartás intézményét, így nem támogatnak háziállatvédő szervezeteket. A háziállattartó vegetáriánusok körében léteznek érvek, törekvések és eredmények a macskák és kutyák húsmentes táplálására vonatkozóan[12], de ennek megítélése szintén megosztja a vegetáriánus közösségeket.

A vegetarianizmus szükségszerűen drága

Gyakori vélekedés, hogy a vegetarianizmus drága, hiszen a bioételek, valamint a primőr, illetve importált gyümölcsök és zöldségek borsos áron kaphatók. Valójában a vegetarianizmust nem lehet szorosan összekapcsolni a primőr, illetve importált zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával, hiszen ennek a táplálkozási irányzatnak a követői a környezetvédelem, az etika és az alapvető ésszerűség okán gyakran a helyben, természetes körülmények között termelt, évszaknak megfelelő zöldségeket és gyümölcsöket részesítik előnyben, melyek jellemzően jóval kedvezőbb áron kaphatók. A biotermékek közül elsősorban a kész- és feldolgozott ételek drágák, mivel a gondos, kisebb volumenű ipari feldolgozás, valamint a tartósítószerek hiányából következő rövid eltarthatóság jelentős költségtöbbletet produkál, illetve ezen ételek késztermék mivolta és fogyasztói bázisa nagyobb árrés alkalmazására ad lehetőséget. A hosszú eltarthatóságú alapanyagok (például a teljes gabonák, száraz hüvelyesek és olajos magvak) – a prémium márkák és elárusítóhelyek kerülése esetén – alacsonyabb áron is beszerezhetők, és a sokoldalú felhasználhatóság miatt sok vegetáriánus igényeinek jobban megfelelnek.

A világ szentírásainak útmutatásai

'Vegetáriánus Hírlevél 3.szám, 1994. október' felhasználásával

A húsevés nagymértékű korlátozása vagy kerülése nagyon sok vallás gyakorlatának a része (volt).

Buddhizmus

Buddhista nézőpontból a vegetarianizmussal kapcsolatos legfőbb szempont a megvalósíthatóság. A buddhista filozófia nem közvetít az emberi lét természetével össze nem egyeztethető, idealizált vagy merev célokat, előírásokat vagy tilalmakat. Ehelyett egyszerűen arra tanít, hogy tegyük meg más lényekért (és így közvetve önmagunkért) azt, amit módunkban áll megtenni. A buddhizmus tehát nem parancsolja a világi követőt a húsok mellőzésére, hanem utat mutat a tárgyaktól független emberi boldogsághoz, amelynek a húsfogyasztás önkéntes mellőzése csupán egy mellékes, ámde szükségszerű folyománya.

A théraváda hagyományt őrző buddhista szerzetesek, akik az ételüket alamizsnaként kapják világi személyektől, elfogadják a felajánlott húsos ételeket. Hagyományosan azt a – Buddhának tulajdonított – tant követik, hogy a hús fogyasztható, ha nem látják, nem hallják és nem gyanítják, hogy kifejezetten számukra ölték le az állatot. Sokan felvetették azonban, hogy ez a tan egy gyökeresen eltérő korban és kultúrában született, ezért a fogyasztói társadalomban nem alkalmazható, illetve másként szükséges értelmeznünk. Emellett létezik olyan vélemény is, amely szerint a tant félrefordították, és Buddha valójában azt mondta, hogy az étel nem fogyasztható, ha látják, hallják vagy gyanítják, hogy hús vagy húst tartalmaz.

A mahájána hagyományhoz tartozó szútrák, például lankávatára szútra, kifejezetten elítélik a húsok fogyasztását, ezért a mahájána hagyományt követő buddhista szerzetesek teljes egészében tartózkodnak a húsfogyasztástól.

Iszlám

"Bárki, aki kedves az alacsonyabb rendű teremtményekhez, az magához kedves." – Mohamed próféta

Hinduizmus

„A következő személyeket tartják az állat gyilkosának: az aki megengedi, aki megöli, aki feldarabolja, aki megveszi vagy aki eladja, aki elkészíti, aki felszolgálja és aki megeszi.” (Manuszmriti 5,51)

Védikus nézőpont

Az indiai védikus írások követői – beleértve a nyugaton élő Krisna hívőket is, mind követik az ahimszá, az erőszak nélküliség tanítását. Ez azt is jelenti, hogy nem fogyasztanak olyan ételeket, amelyeknek megszerzése mások számára fájdalommal, erőszakkal jár. A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító tanítómestere így nyilatkozott:

"Mivel teremteni sem tudunk, így egyetlen élőlény elpusztításához sincs jogunk. Ezért tökéletlenek azok az ember alkotta szabályok, melyek különbséget tesznek. Isten törvényei szerint egy állat megölése éppolyan büntetést érdemel, mint egy emberé. Akik a kettő között különbséget tesznek, saját törvényeket agyalnak ki."

Természetesen ez betarthatatlan szabály, a Krisna-tudat hívői is tisztítják ivóvizüket, és felépítik házaikat, állatok és növények élete árán.

A védikus ételekről

A vallási vegetarianizmus egyik (indiai, védikus) irányzatának étkezési szokásait úgy lehet jellemezni, hogy ételeik nagyon ízletesek, bőven fűszerezettek, nyersen, sütve, vagy főzve is készülhetnek.

Aki ilyenre adja a fejét, annak tisztában kell lenni az ételek tápláló hatásával, azzal, hogy milyen módon hatnak az emberi szervezet, miként befolyásolják a közérzetünket, melyek a jól emészthető anyagok. Ezeket, az ősi indiai tudomány, a „Védák” könyvei foglalják össze. A védikus elven készített ételekkel a testet-lelket kielégítő táplálékhoz juthatunk. Az ilyen étel tápláló, édes, lédús, és zsírdús, de illatozó, és ízletes is hitük szerint, noha az egészséges táplálkozás irányelveinek sokszor nem felel meg (például túl sok cukor és vaj használata).

A hiedelmekkel ellentétben, nem tiltja a tej, és tejtermékek, a méz fogyasztását sem. Bár ezek némelyikét a magyar szokásoktól eltérően kezelik és használják fel. (Például a vajat, előbb szinte szertartásos módon átsütik, a sütés közben keletkezett habjától elválasztják, az így kapott aranysárga, átlátszó zsiradékot, sűrű szövésű kendőn átszűrik. Ezt a tisztított vajat, „ghi”-nek nevezik, gyakori fogyasztása nem nevezhető egészségesnek.)

Ősi szabályok

A védikus étrend elkészítésének, sőt az elfogyasztásának is megvannak az ősi szabályai:

  • Az étrendnek tartalmaznia kell:
    • fűszeres,
    • édes-fűszeres,
    • savanyú,
    • édes (pl.: gabonafélék),
    • keserű,
    • száraz,
    • rágható,
    • nedves,
    • pikáns ételt.

A fogyasztás legkedvezőbb sorrendje (parampara):

  • evés előtt igyunk egy pohár vizet,
  • az étkezést a „keserűvel” kell kezdeni,
  • zsiradékként tisztított vajat (ghi)-t használjunk.
  • Kerülni kell a fehér liszt használatát, mert az előállításakor a búzaszemeknek éppen az a része veszik el, amely életfontosságú vitaminokat, sókat tartalmaz.
  • a tisztaság, a higiénia érdekében, különítsük el a főzéshez, és az evéshez használt edényeket, eszközöket. Vagyis a főzéshez használt eszközöket és edényeket, soha ne használjuk evéshez, a főzést követően azonnal tisztítsuk meg.

Fűszerezés

A fűszereket nyersen, összetörve tesszük az ételbe, mert így megmarad a fűszerek friss zamata. (Az egészben, vagy darabosan vásárolt fűszereket otthon, a felhasználás előtt törjük, vagy őröljük meg, mert a frissen őrölt fűszer aromája sokkal erőteljesebb.

  • Pirítás:
    • Egy serpenyőben ghi-t és a recept szerinti fűszereket addig pirítjuk,(2-3 perc), amíg illatuk nem lesz, ekkor hozzáöntjük az ételhez. (chaunche, ejtsd: csonsz)
    • Egy serpenyőben 1-2 kanál ghit és a recept szerinti fűszereket addig pirítjuk, (2-3 perc), amíg illatuk nem lesz, ekkor a receptben előírt, és megtisztított zöldségféléket is hozzátesszük. (masszala)

Különleges fűszerek

  • Paprika:
    • A zöld és piros egész vagy őrölt paprikát használhatunk, de fűszerezetlen ételekhez nem ajánlott. A csípős paprika segíti az emésztést.
  • Só:
    • A tejet, vajat nem sózzuk, de a joghurtba tehetünk egy keveset.
  • egyéb fűszerek:
    • kurkuma, vértisztító, színt, alapízt ad az ételnek. (Indiai sáfrány néven is ismert)
    • gyömbér, rendben tartja a beleket.
    • kömény, megakadályozza a felfúvódást, segíti az emésztést.
    • római kömény, hasonlít a köménymaghoz, de annál teltebb ízű és aromásabb is.
    • sáfrány, ez egy virág bibéje, gyűjtése kézimunkát igényel és fajsúlya kicsi, ezért nagyon drága, de egy-egy ételhez csak keveset kell használni.
    • asafoetida, (gyanta, vagy por), hagyma helyett használják, azt tökéletesen helyettesíti, és nincs kellemetlen utóhatása.

További fűszerek

ánizs, babérlevél, bazsalikom, bors, fahéj, kakukkfű, kámfor, kapor, kardamommi mag, koriander levél, koriander mag, kurkuma, lepkeszeg mag, majoránna, mák, petrezselyem, rozmaring, rózsavíz, sáfrányos szeklice, szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendió, szezámmag, szurokfű (origano), zsálya.

Általános alapanyagok

búzaliszt, búzakorpa, cukor, liszt, csicseriborsó, dió, feles sárgaborsó, földimogyoró, kókuszreszelék, kukoricaliszt, mandula, mazsola, mogyoró, mungbab, napraforgó olaj, olívaolaj, pisztáciadió, porcukor, rizs, rizsliszt, sárgaborsóliszt, só

Házi készítésű anyagok

sűrített paradicsom, tehéntej, túró, sajt, joghurt, aludttej, tejföl, tejszín, sűrített tej. A hasonló bolti termékek használata, a hozzáadott oltó, vagy tartósító, íz fokozó stb. anyagok miatt, – nem ajánlott.

Zöldségek

burgonya, cékla, cukkíni, csemegekukorica, fehérrépa, fejes káposzta, fejes saláta, főzőtök, hölgyujj (okra, vagy bámia), karalábé, karfiol, kelkáposzta, padlizsán, paprika, paradicsom, paszternák, rebarbara levélnyél, retek, sárgaborsó, sárgarépa, sóska, spárga, spenót, sütőtök, uborka, vörös káposzta, zeller, zöldbab, zöldborsó,

Gyümölcsök

alma, áfonya, ananász, banán, citrom, cseresznye, datolya, egres, eper, füge, körte, málna, meggy, narancs, őszibarack, ribizli, sárgabarack, szilva, szőlő.

A citrom és narancs héját, csak nagy körültekintéssel használjuk, mert az Európában kaphatók vegyszerezve vannak, és ez a héjban gyűlik össze.

A táplálkozási szokásokat, hagyományok, hitek, felfogások irányítják, a vegetáriánus étkezésnek is vannak változatai, ahol az itt felsorolt anyagok közül kevesebbet, vagy az felsoroltakon túl, egyéb élelmiszereket, sőt állati eredetű anyagokat is használnak. Mindenki maga döntse el, hogy mi az, amit el tud fogadni. Sokan állítják azt a nézetet is, hogy az állati termékek fehérjéi szükségesek a szervezetünk egészségesen tartásához.

Források

Lásd még

Külső hivatkozások

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Vegetarianizmus témában.

http://www.livingearth-elofold.hu/

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Vegetarianizmus”

Questions for article: feles sárgaborsó termelés, tönkölybúza latinul, vegetarizmas

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.


IHS Europe: Infrared Heating Systems for Home and Business.